Chapter Text
-1-
– Jungkook, hallod amit mondok? – kérdezte Taehyung.
A fiatalabb azonban nem hallotta.
Éppen túl voltak a Run BTS! legújabb részének felvételén, a kamerák sem forogtak már. Csak a csapat tagjai voltak a szobában, ahol nemrég még a forgatás zajlott.
JK Taehyungot figyelte, egyszerűen képtelen volt levenni róla a szemét. Egészen megbabonázta. Arcát hirtelen elöntötte a forróság, a szíve pedig a torkában kezdett dobogni. Egy pillanatra becsukta a szemét, azután vett egy mély lélegzetet, és újra kinyitotta. A felismerés villámcsapásként érte.
Olyan régóta barátok voltak, és ő most ezzel mindent tönkre fog tenni.
– Tae, ne haragudj, de nekem most… – felpattant a kanapéról, ahol mindketten ültek, majd minden további szó nélkül kimenekült a szobából.
– Jungkook! – kiáltott utána csodálkozva Taehyung, majd felállt ő is, hogy a fiatalabb után menjen, de RM megfogta a karját.
– Hagyd most őt, majd én beszélek vele. Jin, te gyere velem – fogta meg menet közben a legidősebb kezét Namjoon, majd a maknae után mentek.
A leader megkérte Jint, hogy ne engedjen senkit a mosdóba, azután belépett a helyiségbe, ahova minden valószínűséggel Jungkook bemenekült.
*
– Baszki, baszki, baszki… – kántálta Jungkook, miközben a mosdókagyló szélén támaszkodva, kétségbeesetten figyelte saját magát a hatalmas tükörben.
*
– Minden rendben, Jungkook? – kérdezte Namjoon.
A fiatalabb megfordult, elszakítva tekintetét a saját tükörképéről, hogy szembe nézzen a csapat vezetőjével.
– Na, ne nézz ilyen rémülten, nincs semmi baj – szólalt meg ismét Namjoon.
– De – ellenkezett a fiatalabb –, igenis nagy gond van.
A leader elmosolyodott, hiszen nagyon is tisztában volt, mi baja lehet a maknaénak. Hasonló jelenet ugyanis már lejátszódott pár hete, csak akkor Taehyung volt Jungkook helyében. Ők ketten mindig is közelebb álltak egymáshoz a többiekkel ellentétben. Volt valami megfoghatatlan különleges kapcsolat, ami összekötötte őket, így várható volt, hogy bekövetkezik az elkerülhetetlen és legalább egyikük többet kezd el érezni a másik iránt. Próbálták ugyan őket interjúkon, felvételeken néha külön ültetni, mert ha egymás mellett voltak, egyszerűen nem bírtak magukkal, de hatástalan volt. Mindig megtalálták a módját, hogy a szétválasztásuk hasztalannak bizonyuljon, mert a végén mindig egymás mellett kötöttek ki.
Namjoon alig észrevehetően sóhajtott egyet, majd közelebb lépett a fiatalabbhoz.
– Mi a baj, JK?
– Én… azt hiszem, hogy… én… De az nem lehet – nyögte elhaló hangon, leszegett fejjel.
– Jungkook, csak mondd ki! – kérte a fiatalabbat megnyugtató hangon.
– Azt hiszem, szerelmes vagyok – nyelt egy nagyot, majd felnézett, egyenesen az idősebb szemébe. – Szerelmes vagyok Taehyungba!
Ahogy ismét eszébe jutott a másik, azonnal elfogta a kétségbeesés.
– Basszus, Taehyung meg fog ölni.
Namjoon felsóhajtott, majd a fiatalabb vállára tette az egyik kezét.
– Miért ölne meg? Taehyung is szeret téged – nyomta meg finoman a szeret szócskát.
– De – akart ellenkezni a másik, mire a leader felvonta az egyik szemöldökét. – Úgy érted, hogy… – hagyta befejezetlenül a kérdést, mire RM bólintott. – Ó! – suttogta a maknae, majd elpirult.
– Bizony, ó. – Na gyerünk, menj vissza és beszélj vele.
Jungkook elvigyorodott, már nyoma sem volt a korábbi kétségbeesésnek. A csapat vezetője ezután csak arra eszmélt, hogy egyedül maradt a mosdóban, így fejcsóválva indult útnak ő is.
*
Jungkook mint a szélvész hagyta hátra Namjoont, és futott vissza a többiekhez. Vagyis jobban mondva Taehyunghoz. Az ő Taetae-jéhez.
*
Taehyung idegesen szuggerálta az ajtót, amin nemrég Jungkook kiviharzott. Felsóhajtott. Az ő Jungkookie-ja.
Nemrég ébredt rá a saját érzéseire a fiatalabb iránt, de rettegett attól, hogy ha ez barátja tudomására jut, örökre elveszíti őt. Márpedig azt nem akarta.
Réveteg mosollyal az ajkán bámult maga elé. Kavargó gondolataiból J-Hope hangja zökkentette.
– Merre jársz Taehyungie? – zuttyant mellé a kanapéra, és egyik kezével átkarolta a fiatalabb vállát. Taehyungnak azonban válaszolni sem volt ideje, mert ebben a pillanatban vágódott ki az ajtó, és érkezett vissza Jungkook.
Egy szempillantás alatt ott termett előttük, Hobi pedig szó nélkül állt fel és adta át a helyét másiknak.
– Szia – ült a kanapéra.
– Szia – köszönt vissza Tae.
Mindketten kicsit zavarban voltak.
Egyikük sem szólt, csak nézték egymást, s mintha az idő is megállt volna abban a pillanatban.
Jungkook szinte késztetést érzett arra, hogy mit sem törődve a csapat többi tagjával, végre megcsókolja a másikat. Egyik kezét Tae arcára simította, sajátját pedig vészesen közelítette hozzá. Mielőtt azonban ajkát a másikéra simíthatta volna, hangos torokköszörülés törte meg a varázst, ami az ajtó felől érkezett. Namjoon és Jin is érkezett vissza.
– Jeon Jungkook! – szólt rá figyelmeztetően RM a legfiatalabbra.
Jungkooknak viszont ez csak olaj volt a tűzre, pimaszul elvigyorodott, majd ujjait szerelme tarkójára csúsztatta, és magához húzva, száját Taehyungéra tapasztotta. Azonban ahelyett, hogy elmélyítette volna az első csókjukat, csak gyengéden összeérintette ajkaikat.
Namjoon a jelenetet látva csak megforgatta a szemét.
– Oké srácok, mára végeztünk, öltözhetünk és mehetünk haza – jelentette be végül. – Veletek pedig – fordult a Taekook páros felé – holnap beszédem van. – Értve vagyok? – kérdezte komoly hangon a csapat vezetője.
Jungkook és Taehyung szinte egyszerre bólintott, majd elköszönve a többiektől kiléptek az ajtón.
*
– Nos, mielőtt mi is lépünk, előtte intézzük el a piszkos anyagiakat – szólalt meg Suga, majd tenyérrel fölfelé maga elé tartotta a jobb kezét. – Gyerünk srácok, ide a pénzzel, hiszen nyertem – mondta vigyorogva.
A többiek – ki fejcsóválva, ki a száját húzva vagy éppen mosolyogva – szinte egyszerre nyúltak a pénztárcájuk után, hogy azután Suga tenyerébe tegyék a pénzt.
Yoongi elégedetten figyelte a kezében gyarapodó összeget, amit majdnem sikerült elejtenie, amikor az ajtó ismét kivágódott, ezzel frászt hozva a még a szobában tartózkodókra.
– Ti meg mit csináltok? – kérdezte kíváncsian JK, miközben a többieket méregette. – Ti fogadtatok? – kiáltott fel, majd mutatott Suga kezére, amiben a pénz volt.
– Aha, és én nyertem – vágta zsebre Yoongi az összeget. – Mit keresel itt? – kérdezte mellékesen hozzátéve.
– Csak itt hagytam a… Hé, ugye nem Tae és én voltunk a fogadás tárgya? – nézett rájuk döbbenten. – Tudjátok mit? Ne is válaszoljatok, az arcotokra van írva. – Majd amilyen hirtelen érkezett, olyan gyorsan távozott.
– Látta valaki, hogy miért jött vissza? – nézett értetlenül Jimin a többiekre, akik válaszul csak meghúzták a vállukat, majd mindenki elkezdte összeszedni a saját cuccait, hogy végre ők is hazainduljanak.
– Olyan hamar felnőttek a gyerekek – sóhajtotta Jin. – Szerintetek hova mennek randizni? – tűnődött kíváncsian.
Suga, J-Hope és Jimin egymásra néztek, majd szinte egyszerre robbant ki belőlük a nevetés.
– Most mi van? – nézett rájuk kerek szemekkel.
– Úgy hiszem, Tae holnap aligha fog megülni a fenekén, mikor Namjoon leül velük beszélni – tűnődött Suga.
– Hogy mi??? – visította a legidősebb. – Azt akarod mondani, hogy ők… ők már ma…
– Dugni fognak. Jah. De tudjátok mit? – nézett rájuk kérdőn. – Akartok fogadni?