Work Text:
– Hé, Pihe. - kopogtatta meg Babóca a lepkelány vállát - Ne aggódj. Meg fogod nyerni a versenyt. - próbálta bíztatni, amíg Pihe most furcsa módon hüppögött, pedig nem szokása.
Pihe egyáltalán nem bízott magában, pedig amikor jelentkezett, még nem is volt ennyire hiányos az önbizalma. Egyetlen pártfogója Babóca volt, aki végig mellette állt, amikor feladta volna. De Babóca bármikor, amikor ezzel jött, csak kedvesen nyugtatgatta, hogy bármi legyen, őt mindig szeretni fogja.
– Ne add fel. - noszogatta a katica - Már alig van pár óra a kezdésig. Mindenki számít rád.
– Pont ez az - pillantott fel megszeppenve Pihe - Mindenki figyelni fog, és ezért el fogom rontani. - sírdogált tovább.
– Nem, Pihe - toppantott erre hirtelen Babóca - Gondolj bele, mennyit edzettél.
És Pihe belegondolt. Azokra az éjszakákra emlékezett, amikor alig tudott aludni az izomláztól. Arra a pillanatra emlékezett, amikor Bagoly Doktor megdícsérte, milyen egészséges és milyen szépen edzett. Aztán arra, amikor már Vendelt és Baltazárt is legyőzte fekvőtámaszozásban, ők pedig csak ámultak és bámultak kifáradva, amíg Pihe lelkesen csinálta tovább. Arra, hogy gyorsabban futott, mint ahogy Babóca repül, de minden ilyen aprócska verseny után a katicalány szeretetteljesen megcsókolta.
– Na, menni fog - mondta végül Babóca és Pihe újra hitt neki.
Felpattant a helyéről, és a barátnője kezét fogva rohanni kezdett a pálya felé. Már ott várták őket a barátaik, hogy elkezdjék a versenyt.
Bagoly Doktor, mikor mindenki beállt a helyére, megfújta a sípját, Pihe pedig teljes erejét összeszedve futni kezdett. Csak a célvonal látszott számára, semmi más.
Csak futni kell, és meg tudja csinálni. A fülében még Babóca szavai csengtek, és az ajkán még érezte a lány lágy csókját. Ez vitte őt tovább, egészen a célvonalig.
Aztán átszakadt a fekete-fehér pepita szalag, és Pihe meglepődve pillantott hátra. Tényleg ő lenne az első?
A szemében könnyek gyülekeztek, Babóca pedig egy hatalmas mosollyal az arcán nézett rá.
– Hát nem megmondtam? - kérdezte boldogan.
– De, Babóca - mosolyodott el Pihe - Megmondtad.
A katicalány lágyan átkarolta és a pódiumhoz kísérte, ahol már várta őket Kelemen, a kanári és Bagoly Doktor. Mindketten büszkén megszorongatták Pihe kezét, majd a nyakába akasztották a szépen csillogó, jól megérdemelt érmet, amit Pihe csak álmélkodva bámult.
Hát ilyen a győzelem érzése?
Egy lepkének bizonyosan.
– Köszönöm, Babóca.
– Mit? - kérdezett vissza mit sem sejtve a katicalány.
– Hogy mindig itt voltál nekem, és bármikor, akkor is, ha nem kértem, segítettél nekem - pillantott rá Pihe hálásan.